Emlőgyulladás esetén állatorvosi vizsgálat ajánlott: az emlő körüli gyenge masszázs, a sárgás színű tej kiürítése, az emlőbimbó lemosása segíthet. Ha a nőstény lázas vagy étvágytalan, állatorvos által felírt antibiotikumos kezelés szükséges (ilyen esetekben a Baytril gyógyszer jó megoldásnak bizonyult).

Ha a nőstény tengerimalac csípő felőli részének egyik vagy mindkét oldalán jelentős szőrhullás (kopaszodás) észlelhető, orvosi kivizsgálásra szorul. Ezen a részen a ritkább szőrzet vagy szőr nélküli terület petefészekciszta keletkezését jelezheti, mely leginkább az idős nőstényeket érinti. Ha ennek jelenléte bebizonyosodik, sebészi beavatkozásra szorul (petefészek és anyaméh eltávolítása). Az olyan legyengült vagy túl idős nőstényt, mely az altatással, sebészi beavatkozással járó veszélyek miatt nem műthető, hormonkezeléssel (HCG - human chorionic gonadotropin) kezelhető. A betegség kivizsgálására, habár költségesebb, az ultrahang a röntgensugárral szemben mindig megbízhatóbb. További lehetséges tünetek: ösztrusz idején túlzott aktivitás (mely gyakran a társ(s)(akk)al szembeni szexuálisan agresszív magatartásban nyilvánul meg), kissé megnagyobbodott és enyhén kérgesedő emlőbimbók, kétoldalt a hasnál enyhén vagy erőteljesen kikerekedő formák, etetésnél válogatós, finnyáskodó magatartás. Jelentős szőrhullás idősebb nőstényeknél egyéb hormonzavarok miatt is jelentkezhet. A hormontermelő szervek megbetegedései miatt fellépő szőr- és bőrelváltozásokról elmondható, hogy bizonyos testrészeken jelennek meg, általában szimmetrikusak, és nem viszketnek.

Nielsen T.D., Holt S., Ruelokke M.L. és McEvoy F.J. kutatók a tengerimalacoknál kialakuló petefészekcisztát vizsgálták. Kutatásuk célja volt, hogy megállapítsák, a kor és a reproduktív státus milyen arányban befolyásolja a petefészekciszta kialakulását, ill. annak méretét. A kutatás 43 tengerimalacra terjedt ki. Ezeket koruk és reproduktív státusuk alapján 6 kategoriába osztották:

- korosztály szerint három kategória - a.) egyévesnél fiatalabb egyének, b.) egy és két éves kor közöttiek, ill. c.) 2 éves kort meghaladottak. Minhárom korcsoportot további két kategóriára osztották: 1.) olyan nőstények, melyeknek egy vagy több vemhessége volt; 2.) és olyanok, melyeket sosem pároztattak. Mindegyik kisállatot klinikailag megvizsgálták, s ugyanakkor ultrahang diagnosztikát is alkalmaztak. A reproduktivitás-történet és a petefészekciszta predominancia, valamint a predominancia, a ciszta mérete és az életkor lehetséges relációinak elemzése lineáris regressziót alkalmazva történt (a vizsgálat egy ún. Mantel-Haenzel analízis alapján készült). A 43 nőstény közül kettőnél (vagyis 4,7%-uknál) szimmetrikus kopaszodás volt észlelhető. A reproduktivitás-történet és petefészekciszta predominancia között statisztikailag jelentős összefüggés a fennmaradó 95%-nál nem (!) volt tapasztalható. Statisztikailag jelentős (!) korrelációt a petefészekciszta mérete és az életkor (P < 0,01), valamint a petefészekciszta predominancia és az életkor között (P < 0,02) találtak (forrás: The Journal of Small Animal Practice, 30 June 2003).